Ahogy ígértük itt a japán kerámiastílusokról szóló összefoglaló cikkünk második része. E cikkben további 16 stílusról fogunk szót ejteni. A cikksorozatunk folytatásában pedig igyekszünk minden stílusról bővebben is írni.
17. Kyoto-Kiyomizu-yaki
E kerámiákat Kiotó környékén készítik. A stílus története egészen a Nara-korig (710-794) nyúlik vissza. Ahogy annyi más stílusnál is a teaszertartások népszerűvé válásával párhuzamosan a kerámiák iránti igény itt is megnőtt a Azuchi-Momoyama-korban (1573-1600). A 18. században a császári és nemesi udvarokban különösen kedveltek voltak a ko-Kiyomizu (régi Kiyomizu) kerámiák, amiket kék arany és zöld színnel díszítettek. A Meidzsi-korban (1868-1912) e kerámiák a külföldi piacokon is elterjedtek.
A helyi kerámiafestékek nagy mennyiségű üveget tartalmaznak ezért szinte átlátszóak.
18. Mashiko-yaki
E kerámiákat Tochigi prefektúrában Mashiko város környékén készítik a 1853 óta, amikor Otsuka Keizaburo elindította a vizeskannák és edények gyártását. A Showa-korban (1912-1988) Hamada Shoji kerámiaművész kezdett el itt vázákat és asztali edényeket alkotni. A stílust 1979-ben ismerték el nemzeti hagyományos mesterségként.
A helyi agyag különlegessége, hogy magas a vas és kovasav tartalma. Ez könnyen formázhatóvá és nagymértékben tűzállóvá teszi a belőle készült tárgyakat, ugyanakkor nehezebbek is kicsit az átlagosnál. Ez az agyag nem csak könnyen formázható, hanem jól mázazható is, ami a díszítési technikák széles választékát teszik lehetővé például a fehér engob alkalmazását. Híresek az itt készült tájképmintás teáskannák.
19. Mikawachi-yaki
A Mikawachi kerámiákat Nagaszaki prefektúrában Sasebo környékén készítik a 16. század vége óta. Ekkor ugyanis Hirado tartomány ura közel 100 koreai fazekast hozott Japánba. Közülük egy Koseki nevű fazekasnak volt különösen nagy jelentősége ugyanis az ő fia fedezte fel 1640-ben a fehér porcelán ásványt. Az 1650 körül jelentős üzleti vállalkozás épült a helyi porcelángyártásra és Hirado tartomány teljes területén Mikawachi kerámiákat gyártottak. Épp ezért a tartomány neve után sokszor hívják Hirado-yaki-nak az itt készült kerámiákat. Az itt készült kerámiákat Kínába és Európába is exportálták.
Ezekre a porcelánokra a kék festékkel való díszítés jellemző és gyakran ábrázolnak játszó kínai gyerekeket.
20. Mino-yaki
A Mino kerámiákat Tono környékén Gifu perefektúrában készítik és története egyike a legrégebbieknek, ami egészen az 5. századig nyúlik vissza. Ekkoriban importálták Koreából a fazekaskorongok és a domboldalba vájt kemencék technológiáját. A Heian-korban hamubevonatú mázzal díszítették a helyi kerámiákat. Ahogy sok más ületen Japánban itt is a teaszertartások terjedése hozott fellendülést a kerámiakészítés területén. A 17. század végén az itt készült, porcelánhoz hasonló kinézetű fehér mázzal bevont kerámiákat nagyra értékelték. Az Edo kor végén kezdtek el itt porcelánt gyártani. Majd a Showa-korban (1926-1988) a finom tárgyak és a csempegyártás vált hangsúlyossá.
A Mino-yaki több mint 15 féle hagyományost kerámiatípust tartalmaz. Ezek közül a 3 legfontosabb:
A Furuta Oribe teamesterről elnevezett stílus, melynél mélyzöld mázzal és geometrikus mintákkal díszítik a kerámiát.
A főként Tensho korban (1573-1593) készített teljesen fekete mázas kerámiák, amik különlegessége, hogy még vörösen izzó állapotban vették ki őket a kemencéből.
Valamint a Shino stílus melynek aranykora a teaszertartások elterjedése idején volt és máz alatti mintákkal diszitett kerámiák jellemzik, amik többnyire lágy vörös színűek és buborékos textúrájúak.
21. Obori-Soma-yaki
A Fukushima prefektúrában található Namie városa környékén készítik e kerámiákat a 17. század vége óta. A helyi Soma klán támogatásának hála a helyi kerámiaipar felvirágzott és a 19. század közepére a Tohoku régió legnagyobb kerámiaközpontjává vált. A Meidzsi korszak alatt a termelés ugyan csökkent, de még ma is élő művészet a régióban.
A stílus egyik ismertetőjegye, hogy az itt használt agyag és zománc eltérő redukciós sebessége miatt különleges mintázatú repedések alakulnak ki, amit a kék zománc használata tesz látványossá.
A másik egész Japánban egyedülálló jellemző, hogy ezek a kerámiatárgyak duplafalúak így szigetelik a forró folyadékokat.
22. Otani-yaki
A Tokushima prefektúrában található Naruto városát, többek között az itt gyártott kerámia teszi híressé. A kerámiagyártás 1780-ban kezdődött amikor egy a városba érkező fazekas a helyi vörös agyagból kerámiákat készített. 1781-ben az uradalom ura kemencét építtetett a városban, de üzemeltetése nem volt gazdaságos így 3 évvel később be is zárták. Később úgynevezett mászó kemence épült itt (e típus nagy mennyiségű mázas kerámia égetésére volt alkalmas), hogy a mindennapokban használt kerámiák gyártásához.
A helyi kerámiák közül talán a legkülönlegesebbek az embernél magasabb edények. Készítésükhöz hagyományosan két ember kell. Az egyikük fekve forgatja a fazekaskorongot míg a másikuk egy állványon állva formázza az agyagot. Természetesen ezeken a hatalmas edényeken kívül készítenek itt mindennapi használati tárgyakat is például rizses tálakat, teáscsészéket, valamint dísztárgyakat is.
23. Sanshu Onigawara-yaki
Aichi prefektúrában Sanshu egyike azon három helynek, ahol a 6. század óta készítenek agyagból tetőcserepeket. A tetőcserepekhez kapcsolódik a japán építészet egyik tetődíszítése az onigawara. E díszítés lényege az oni (japán ogre), akinek feladata, hogy elűzze a gonosz szellemeket. Hasonló szerepet töltenek be, mint a nyugati vízköpők. Első megjelenésük 1363-ra tehető és a Narában található Chokyu-ji templóban található.
E művészeti ág a 18. században élte virágkorát. Ezen alkotásokat nem mázazzák, aminek köszönhetően érdes a felületük.
24. Satsuma-yaki
Kagoshima prefektúra három városában Ibusuki-ban, Hioki-ban és Kagoshima-ban készítik e kerámiákat a 16. század óta. Az Imjin-háború (porcelánháború) idején a Szacuma birodalom ura 80 koreai fazekasmestert hozatott a régióba és különböző műhelyeket építtetett. Ennek következtében több stílus és iskola is virágzott itt. Ezek közül a Chin Jukan által kifejlesztett felül mázas Satsuma porcelán és a Boku Heii által kifejlesztett egyedi természetes mázas kerámia a legismertebbb. Az I. világháború kezdetéig a Satsuma kerámia az egyik legismertebb és legkeresettebb japán kerámia volt Európában.
A Satsuma kerámiáknak három típusa van a fehér kerámia, a fekete kerámia és a porcelán.
A shiromon, ami egy átlátszó mázzal bevont törtfehér porcelán. A felülete repedezett és ezt díszítik. Az eredetileg használt porcelánkövet ma már nem gyártják.
A kuromon magas vastartalmú agyagból készül és feketére ég, amit színes mázakkal díszítenek, eredetileg mindennapi használatra és teaszertartásokra szánták őket.
25. Seto-yaki
E kerámiákat Aichi prefektúrában található Seto és Owariasahi városai körül készítik. Seto egyike Japán 6 ősi kemencéjének. A fazekasság története e területen a 13. századig nyúlik vissza. Kato Shirozaemon Kínában tanult majd több sikertelen kísérlet után Seto-ban épített sikeres kemencét. A kínai gyökerekkel rendelkező stílus a kínai kerámiafestést és a Seto környéki táj és természet ábrázolást ötvözi. A 19. század végére már Európában is ismert és olyannyira elismert stílus, hogy az európai szecessziós mozgalomra is hatással volt.
A seto kerámiákat nem mázazzák. Az aszbolit festéket, ami indigókék színű közvetlenül a nyers kerámiára viszik fel.
26. Shigaraki-yaki.
A Shiga prefektúrában található Shigaraki városa környékén már a 8. század óta készítenek kerámiát. Az itteni az egyike a hat ősi japán kemencének. Eredetileg a Shigaraki palota építésekor a tetőcserepek gyártásához építették a kemencét. Utána egészen a teaszertartás elterjedéséig a vizes korsók gyártásáé volt a főszerep. Majd ahogy mindenhol japánszerte a teaszertartás terjedésével a hozzá szükséges kerámiák iránt nőt meg a kereslet. Az Edo korban a szakés palackok és az agyagedények gyártása került fókuszba. A két világháború között a hibachi edények voltak nagyon népszerűek. A hibachi edény egy beltéri faszén tüzelésű tűzhely, amit alapvetően fűtésre és nem főzésre használtak.
A helyi agyagból készült edények jellemzően vastag falúak és nagyon jól bírják a hőt. Az itt készült kerámiák a piros szín mindenféle árnyalatát felveszik a rózsaszíntől egészen a vöröses barnáig.
27. Shodai-yaki
E kerámiákat Kumamot prefektúra északi részén készítik. 1632-ben a Hosokawa klán feje a Shotai-hegy lábánál nyitott kemencét, ahol mindennapi használati tárgyakat hibachi-kat és a teaszertartáshoz szükséges edényeket készítettek. 1836-ban alapították a Senoue kemecét és fejlesztették ki a shodai technikát. A Meiji korban (1868-1912) az Arita és Seto kerámiák felemelkedésével a Shodai kerámiák háttérbe szorulta. A Showa kor óta e stílus új erőre kapott.
E kerámiák különlegességét az adja, hogy a zománcot ráöntik a kerámiára és ez adja a különleges mintázatát. Színek tekintetében a vörösesbarna, kék, sárga és fehér színek dominálnak.
28. Tamba-Tachikui-yaki
A Tamba-Tachikui-yaki-t Sasayama városában Hyogo prefektúrában készítik. Az itteni egyike a hat ősi kemencének. Az itteni kemencét feltehetően a Heian kor (794-1185) végén építették. E kerámiákat sokáig Onohara-yaki-nak nevezték. Egészen az Edo korig máz nélküli kerámiákat készítettek itt. A helyi kerámiaipar központja a Meidzsi kortól átkerült Tachikui-ba. Az itteni kerámiák készítése kapcsán egy érdekesség, hogy a helyi fazekaskorongok az óramutató járásával ellentétes irányban forognak ellentétben, ami ritkaság Japánban.
Akárcsak Naruto-ban itt is mászó kemencét használnak, amiben kb. 1300 Celsius fokon 60 órán át égetik a kerámiákat. A kemence fűtésére használt fenyőfa hamuját rászórják a kerámiákra, ami összeolvad a zománccal és az agyag vastartalmával. A hamu felhasználásának módjától, valamint attól függően hogy-hogy érik a lángok a kerámiát alakulnak ki a jellegzetes minták és árnyalatok.
29. Tobe-yaki
A Shikoku szigetén található Tobe városában készítik a városról elnevezett kerámiákat. A helyi műhelyeket 1777-ben az Ozu uradalom alapította. A Meidzsi korban (1868-1912) a híres gyártási területekről származó technológia hatására a helyi kerámiaipar gyorsan fejlődött. Ugyanakkor, amíg a nagy kerámiaipari központok tovább modernizálták működésüket, addig Tobe-ban továbbra is kézzel munkálták meg az agyagot.
A helyi kerámiaalapanyagok gyönyörű fehér és áttetsző kerámiák készítését tehetik lehetővé, ami az Arita kerámiákhoz képest egy kis világos szürke árnyalattal rendelkeznek.
30. Tokoname-yaki
E kerámiákat a névadó város Tokoname környéké készítik Aichi prefektúrában. Az itteni kemence egyike a hat ősi kemencének. A Heian-kor (794-1185) végén ez volt a legnagyobb fazekasipari terület körülbelül 3000 kemencével. Az Edo-korban (1603-1868) sokféle kerámiát gyártottak itt többek közt a népszerű kyusu-kat (teáskanna) , amiket itt készítettek először. A Meidzsi-kor vasútépítései miatt a vasútvonalak közötti vízszállítás miatt hatalmas kereslet alakult ki az itt gyártott agyag vízvezetékcsövek iránt.
A környéken bányászott agyag magas vastartalmú, ami égetés során vörösre színeződik. Az itt készült teáskannákról azt tartják, hogy a vastartalma lágyítja a zöldtea fanyar ízét.
31. Tsuboya-yaki
Okinava prefektúrában Naha Tsuboya városrészében készítik e kerámiákat. A helyi kerámiagyártás története a 17. századig nyúlik vissza. A Tokugawa sógunátus uralma alatt Koreából hívtak fazekasokat, hogy itt alapítsanak műhelyeket. A Meidzsi korban ugyan a gyártás visszaesett, de utána a mingei(népművészeti) mozgalom hatására újra elismerést szerzett magának a helyi kerámiagyártás. Olyannyira, hogy 1985-ben Kinjo Jiro fazekast Okinava prefektúra első élő nemzeti kincsévé nyilvánították.
Az itt készített kerámiák két további stílusra bonthatóak. Az arayachi kerámiák egyszerűek főként szaké- vagy vizes palackok gyártására használják. A jouyachi stílus sokkal díszesebb. Ez utóbbi kerámiákat 1200 Celsius fokon égetik fehérre mázazzák és úgy díszítik.
32. Yokkaichi Banko-yaki
E kerámiákat a Mie prefektúrában található Yokkaichi városában készítik. A helyi fazekasművészet története 1736-1740 között kezdődött, amikor Nunami Rozan teakereskedő saját kemencét nyitott és ott kezdett el kerámiát gyártani. Munkáit a banko fueki (örökké változatlan élet) felirattal bélyegezte innen ered a név Banko része. Halála utána a helyi kerámiakészítés megszűnt és csak 30 évvel később a Mori testvérek élesztették újjá.
Ma a shidei kyusu (lila agyag teáskannák) és az agyag főzőedények a leggyakoribb termékek. A helyi agyag egy különleges lithium ásványt petalit-ot tartalmaz, amit magas vastartalmú agyaggal kombinálnak, ami különleges lila-barna színt ad a kerámiának, ami a használat során és idővel egyre erőteljesebbé válik.
Nos ezek lennének a legnépszerűbb japán kerámia stílusok vagy inkább kerámia gyártó területek. Mint ebből a rövid összefoglalóból is láthatjátok, a helyi adottságok és a történelem nagyban befolyásolták egy-egy terület fazekasművészetének a kialakulását és fejlődését. A személyes példámon is ezt látom, hogy mennyi apróság befolyásolja az alkotó tevékenységet, az alapanyag, festék, stílus választását. Én a baráti kapcsolataimnak köszönhetem, hogy rátaláltam és beleszerettem a tusfestés jellegű mintákba és más barátoknak köszönhetem, hogy megismertem az általam használt festéket, ami lehetővé teszi, hogy akár tucatnyi rétegben fessek kerámiát és kombináljam a színeket és az árnyalatokat. Ennek eredményét megtekinthetitek a weblapunkon és webshopunkban. Ha még nem olvastad, itt találod e cikksorozat első részét.
Comments